Kedves Elnök úr!
Kedves János!

Tisztelt gyászoló család, az 1956-os szervezetek tisztelt tagjai, az állami és intézmények vezetői, képviselői, exelenciás püspök úr, a gyászszertartáson megjelent barátok, ismerősök!
Eljött az utolsó találkozás és a búcsúzás napja. Még néhány hete együtt koszorúztuk a széna téri szabadságharcosok parancsnokának Szabó bácsi emléktábláját, ahol beszélgettünk a jövőt terveztük. Telve voltál ötletekkel, Pongrátz Gergely alapító elnökünk halálának 20. évfordulójának ünneplésére.
Amikor elköszöntünk, kezet fogtunk, nem gondoltuk, hogy ezek az utolsó kézfogások.
A munkában megerősödött ember egyszerre voltál a családodhoz méltó felelősségteljes szerető férj, édesapa és nagyapa. Egyszerre voltál a magyar nemzet kincsét, az 56-os elolthatatlan dicső fáklyát őrző közéleti ember tisztességben, alázatban, a magyar nemzet szolgálatában.
A Corvin közi harcosokhoz és annak főparancsnokához fűződő kapcsolatod a rendszerváltás pirkadatában Pongrátz Gergely hazatérésekor teljesedett ki.
Ekkor alakult meg az 1956-os Magyarok Világszövetsége. Pongrátz Gergely, Wittner Mária után ennek elnöke voltál.
Élő, termékeny kapcsolatokat alakítottál ki az 56-os szervezetekkel, különös figyelmet fordítottál a határon túl élő magyar közösségekkel.
Nagy gonddal ápoltad az 1956-os hagyományokat, rendhagyó történelemórákon együtt gondolkodásra bátorítottad a tanuló ifjúságot.
Életutad példa értékű. Munkás gyermekből lettél ifjú forradalmár.
Fizikai munkát végeztél, a kíméletlen sors veled sem volt kegyes, de erőd mindenkit bámulatba ejtett. Szavaidban, tetteidben az igen-igen, nem-nem volt a meghatárotó.
Eltökéltséggel támogattad a nemzet értékeit gyarapító nemzeti kormányt. Tűzzel-vassal hárítottad a magyarságot, a magyar nemzetet támadókat, nemzetrontó ideológiákat.

Idős korodban is tisztán láttad azokat az értékeket, amelyek életünket szebbé teszik, amelyek a magyar nép boldogulását segítik, amelyek a hazaszeretet, a patriotizmus szellemében a magyar lelkiséget erősítik.
Előadásaidban egyszerű szavakkal megfogalmaztad, hogy az 1956-os forradalom a magyar történelem sérthetetlen és törhetetlen gyémántja, amelynek ragyogása irányt mutat minden magyarnak a földkerekségen.

Legutóbbi TV-riportodban az oly sokszor emlegetett magyar szuverenitás kérdésről bölcsen summáztad véleményed az alábbi mondatban:
„ A magyar kormány jogos harca a magyar nemzet önállóságáért, önrendelkezési jogáért, a függetlenségért szól.” -mondtad
Aggodalmadnak adtál hangot, hogy evvel ellentétes nézetek nemcsak Európai Unió egyes intézményeiben, hanem még a magyar politikában is hangot kaptak.
Elutasítottad és kártékonynak minősítetted egyik politikus kijelentését, hogy „valóban egy nagyon pici szuverenitásról le kellene mondani…”.
A szuverenitás – ahogy te mondtad- a nemzet érdeke. Ez a nemzetet és a nép boldogulását elkötelezetten segítő kormány érdeke, tulajdonképpen ez a hazaszeretet maga.

Kedves János!

Életedben kérted bajtársaidtól, hogy temetésed alkalmával a koporsódra az 1956-os forradalom jelképét a lyukas zászlót terítsük.
Felhívtad a közélet figyelmét, hogy a lyukas zászlónak bármiféle politikai, idegen célú felhasználása az 1956-os forradalom megsértése, bármiféle kisajátítási kisérlet törvénytelen, erkölcstelen.

Kedves János!
A búcsú pillanatában tudnod kell, hogy szívszorító fájdalommal gondolok rád és gyászoló családodra. Nevükben mondom, hogy ezekben a pillanatokban egyszerre fordulunk egymáshoz, egyszerre fordulunk a koporsóhoz, egyszerre fordulunk mindenható Urunkhoz. Ahogy a szeretetben a lelkek egyesülnek és nem válnak el, úgy a fájdalom érzése is közös a családokban.

Búcsúznak tőled:
– fiad Tibor, akivel sok munkát végeztél
– lányod Edit, aki betegséged alatt mindig gyámolított, akit apai gyöngédséggel sokszor magadhoz öleltél, benne örömet, bizalmat találva
– unokáid Fanni és Krisztián a sok kedvesség, az öröm és a gyermeki vidámság széppé, boldoggá tette napjaid
– testvéreid Anikó, Mária, Gábor, Pál
– rokonaid, ismerőseid, barátaid

Kedves János!
Nehéz a búcsúszavakat kimondani. Koporsód előtt állva
lelked az irgalmas Krisztusnak ajánljuk. Kérjük nyújtsa feléd áldó kezeit és vezessen be téged szent országába! Nekünk pedig adjon lelkünkbe nyugalmat, megbékélést
szomorú szívünknek.
Nyugodjál békében!